WBPI: Kezdjük ott, kivel beszélgetünk, egy politológussal, publicistával, közgazdásszal, kommunikációs szakemberrel, avagy egy diplomatával?
Dr. K.F.: Kezdem egy egyszerű válasszal: mindez együtt igaz. Bővebben: egyenes és egyértelmű volt az út, hogy kommunikációs szakemberként nagykövet lehettem. A kezdeti kitérő után, amikor közlekedésmérnök hallgató voltam, rájöttem, hogy igazán a kommunikáció és a politika érdekel. Ily módon a kereskedelem-marketing szakos diploma után elvégeztem a politológus–közgazdász szakot, majd politológiából doktoráltam. Már a marketinges szakdolgozatom is politikai kommunikációs témájú volt. Egy választási kampányt elemeztem. Voltam újságíró, publicista, majd a televíziós és rádiós múlttal a Köztársasági Elnöki Hivatal kommunikációért felelős vezetője. Ezt követően nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár helyettes lettem. Ennek az útnak a következő – jelenlegi – állomása a New York-i főkonzuli, nagyköveti feladatok ellátása.
WBPI: Mi a feladata egy főkonzulnak?
Dr. K.F.: Az előző gondolatmenetet folytatva, ahogyan magyar kormányban a nemzetközi kommunikáció volt a feladatom, ugyanaz főkonzulként, nagykövetként is. Mert mit is csinál egy diplomata? Kommunikál az adott országbeli partnerekkel, hivatalokkal és az otthoni kormányzat szereplőivel. Oda-vissza viszi az üzeneteket, tehát a kétirányú kommunikációval foglalkozik. Egy misszióvezető feladata elsősorban az, hogy tájékozódjon, tájékoztatást adjon és intézkedjen az adott állomáshely ügyeiben, legyen bárhol a világon.
WBPI: A konzulokról a közvélemény úgy gondolja, hogy elsősorban a vízumokkal, útlevél ügyekkel foglalkozik.
Dr. K. F.: Igen, New York egy konzuli nagyüzem. Természetesen az útlevél vagy vízum ügyintézés, állampolgársági ügyek, de az okiratok kiállítása és a tanúsítványok készítése, esetleg közjegyzői hitelesítése is konzuli feladat, de nagyon fontos, hogy a konzulátus tanácsokat adjon, segítséget nyújtson azoknak akik erre rászorulnak. Ilyen például a segítségnyújtás bajba jutott magyar állampolgároknak.
Megelőző munkát is végzünk. Minden lehetséges felületen próbálunk az USA belépési, tartózkodási és munkavállalási szabályairól tájékoztatást nyújtani. Sajnos gyakran úgy tűnik, hogy a New York-i Főkonzulátus naponta szélmalomharcot folytat ezen a téren. Például ESTA-val rendelkező magyar állampolgárokat nem engednek be a New York-i repülőtereken, ugyanis a határőrök gyakran néhány egyszerű kérdéssel meggyőződnek róla, hogy az utazók egy része nem megengedett célból akar belépni, és azonnal visszafordítják őket. A vízummentes belépésre jogosító ESTA csak rövid ideig tartó szabadidős vagy üzleti célú beutazást enged és USA területére. A munkavállalási, túltartózkodási szándékot az amerikai hatóságok nem tolerálják.
Vannak olyan személyek, szervezetek, akik hamis ígéretekkel – “nem lesz gond a munkavállalás” – csábítják a magyar munkavállalókat az USA-ba. Ha egyszerű, kétkezi munkára bárki “szabályos munkavállalást” ígér, akkor nagyon körültekintően kell eljárni. Ezek aztán szinte kivétel nélkül mind hazugságnak, csalásnak bizonyulnak.
WBPI: Mi tartozik még a konzulok munkakörébe?
Dr. K.F.: A rendkívüli helyzetek kezelése. Feladatunk az is, amikor az adott országban egy szerencsétlenség, vagy terror akció következtében tragédia történik, az ország illetékes intézményeinél tájékozódjunk, hogy van-e a sérültek, az áldozatok között magyar állampolgár. Az én négy éves főkonzuli szolgálatom alatt szerencsére nem volt olyan eset, amikor valamilyen jelentős incidensben magyar állampolgár vált volna áldozattá.
Olyan eset azonban sajnos volt, amikor valamilyen sürgős beavatkozást kellett tenni, például bűncselekmény esetében, az áldozat védelmében. A konzuli szolgálat feladata az is, hogy segítséget nyújtson a fogvatartottaknak. Éppen a hetekben van egy ilyen esetünk, ahol magyar illegális határátlépőket tartóztattak le. A konzul feladata, hogy figyelemmel kísérje a fogvatartás körülményeit, és szükség esetén beavatkozzon, ha ebben kivetnivalót talál. Nem feladatunk ugyanakkor az érintett jogi védelme vagy képviselete a bíróság előtt.
Fontos segítséget jelent számunkra a folyamatosan bővülő tiszteletbeli konzuli szolgálat. Az én időben sikerült a konzuli kerületünkben is egy új tiszteletbeli konzult kinevezni, egy másiknak pedig folyamatban van a kinevezése. A sajtóban is sokat szereplő, tiltott határátlépéssel kapcsolatos esetben, mivel New Yorktól hét órányira volt az egyik fogvatartott szülő, a New York állam északi részét ellátó új tiszteletbeli konzulunk látogatta a börtönben a letartóztatott magyar állampolgárt és tájékoztat bennünket a helyzetről. Nagyon fontos segítség volt ez az ügy megoldásában, örülök, hogy Forgách Péter személyében ilyen komoly támaszt kapott a magyar konzuli szolgálat Buffalóban.
WBPI: Az említett esetnek egy másik vonatkozása a magyar közvélemény előtt a sajtóból vált ismertté. A közelmúltban különösen az amerikai magyar nyelvű sajtóban, s ezt követően a közösségi médiában sok szó esett az Amerikában a szüleitől elválasztott két éves magyar kisfiú sorsáról. Mi is történt valójában, s volt ebben szerepe a New York-i Főkonzulátusnak?
Dr. K.F.: A konzulátus elsődleges feladata ebben a bonyolult ügyben az volt, hogy kiskorú, a szüleitől elválasztott kétéves kisfiú ügyében minél gyorsabban lépni tudjunk. Amikor a szülőket a kanadai határnál letartóztatták és elvették tőlük a velük lévő kisfiúkat, bennünket az amerikai hatóságok nem értesítettek. A magyarországon élő nagykorú féltestvértől szereztünk tudomást az esetről. Azonnal intézkedni kezdtünk. Ennek része volt, hogy a magyar gyámhatóságtól az amerikai hatóságok igényeinek is megfelelő igazolást kértünk, amelyből egyértelmű volt, hogy a rokonok tudják fogadni és gondozni a kisfiút hazautazása esetén. Be kellett gyűjtenünk a letartóztatásban lévő szülők hozzájárulását, amit több adminisztratív probléma is nehezített.
A gyermekeknek az illegálisan Amerikában tartózkodó szülőktől történő elválasztása egyébként abban az időszakban az amerikai belpolitika talán legkényesebb kérdése volt.Szinten nem volt olyan amerikai sajtóorgánum, amelyik ne foglalkozott volna a kialakult gyakorlat problémáival. Donald Trump elnök is reagált és rendeletben változtatott az eljáráson, időben korlátozta a kiskorúak elválasztását a szabálysértési eljárás alatt. Ez a fordulat a mi ügyünkben is javulást hozott. Az addig titkolózó hatóságok hajlandóak voltak elárulni, hogy hol van a kisfiú. A magyar sajtóban sok volt a pontatlanság és szerintem ehhez komoly tapintatlanság is társult. Az egyik online hírportálon következetesen az szerepelt, hogy a kétéves kisfiú “bababörtönbe” került. Bár nagyon nagy trauma lehetett a kisfiúnak elválni a szüleitől, de ez túlzás volt, ugyanis L nevelőszülőkhöz került. (a szerkesztő megjegyzése: a gyerek nevét az etikai szabályozás miatt lapunk nem írja ki. A nevet L-betűvel jelöljük.) Hétköznap napközben pedig egy bölcsöde/óvoda-szerű intézménybe vitték be a nevelőszülei.
Mivel a szülők letartóztatása New York állam területén történt, a gyereket az állam vélhetően egyetlen, New York City-ben található intézményébe hozták. A New York-i Főkonzulátus vezető konzulja és én is itt látogattuk meg a kisfiút. Lehetőségünk volt meggyőződni róla, hogy a körülményekhez képest jó fizikai állapotban van L, és szerencsére nem bizonyultak helytállónak a sajtó azon értesülései sem, miszerint nem evett volna és ezért le lett volna gyengülve. A látogatásunk fontos fordulópontot jelentett, innentől bő egy hétre volt szükség és a kisfiú hazamehetett féltestvérével. Miközben beszélgetünk, ezekben a napokban tér haza az édesapa is, akit az amerikaiak az ilyenkor szokásos eljárásban kiutasítottak. Nem mondom, hogy happy end, mert az édesanya még letartóztatásban van továbbra is az USA-ban, de hatalmas előrelépés főleg a kiskorú számára, hogy a családjával lehet otthon.
WBPI: Tehát elmondható, hogy a megszólalók konkrét ismeretek nélkül számos tévedést, csúsztatást, téves információt közöltek. Avagy ahogyan az USA-ban fogalmaznak, a közöltek a “fake news” – hamis hírek kategóriájába sorolható?
Dr. K.F.: Igen, egyértelműen ez az Amerikában is ma napirenden lévő hamis hírek keltése kategóriába tartozik. Az ügy először az amerikai sajtóban nem hamis hírként jelent meg, csupán kisebb pontatlanságokkal. “Fake news”-t a magyar nyelvű sajtó és a közösségi média csinált a hírből. Semmi túlzás nincs ebben, több, kifejezetten rosszindulatú írásban számos hazugság is megjelent.
A hazugságnak azonban van egy kellemetlen tulajdonsága: ha kellően hangosan és elég gátlástalanul művelik, akkor valamiféle hatást mégiscsak ki tud váltani, különösen, ha nem áll vele szemben hasonlóan harsány és hangos cáfolat. Ez történt itt is. A közösségi média – a maga sajátos ellenőrizetlen módján – felduzzasztotta az álhírt, és egy szűkebb körben, az amerikai magyar nyilvánosság körein belül tovább borzolta a kedélyeket.
Érdemes megfigyelni, hogy a kétéves kisfiúról szóló itt megjelent, kifejezetten támadó magyar nyelvű cikkekben egyetlen hivatalos forrásra sem hivatkozik a szerző. Ezt nem csupán gyanúsnak tartom, de szerintem ez az újságírás alapvető szakmai normáit is sértő megközelítés.
Az ügyben fellépett egy magyar származású New York-i ügyvéd is, akiről az amerikai hatóságoktól tudtuk meg, hogy nem volt ügyvédi felhatalmazása az ügyben, nem látott látott el hivatalos jogi képviseletet. Ily módon még azt sem engedték meg neki, hogy meglátogassa a kisfiút. Érdemben segíteni tehát semmit nem tudott, akadályozni viszont tudta a munkánkat. Amint a kisfiú hazakerült, léptünk: két ügyvédi etikai szervezetnél is formális panaszt nyújtottunk be ellene.
WBPI: Térjünk vissza a főkonzuli feladatkörhöz. Mivel foglalkozott a négy év alatt a legszívesebben?
Dr. K.F.: Számomra a legkedvesebb feladat az angol szóhasználattal élve a “public diplomacy” volt. A kifejezésnek nincsen bejáratott magyar megfelelője, leginkább “nyilvános diplomáciaként” szoktak rá hivatkozni. A kifejezés azt jelenti, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a nyilvánosság, a kommunikáció, a közvetlen párbeszéd útján ápoljuk. Ez egyértelműen kétirányú kommunikációt jelent. A párbeszéd célja, hogy tájékozódjunk, tájékoztassunk és megpróbáljuk pozitív irányban mozdítani az állomáshelyünk közvéleményét Magyarországról.
Amíg korábban ez rendezvények, találkozók szervezése útján volt csak lehetséges, a huszonegyedik században ez a munka ma már kiegészül a korszerű internetes technika, a közösségi média felhasználásával. Alapvetően minden felhasznált eszköz a személyes kommunikáción alapul.
Az elmúlt négy esztendőben így tartottam szoros kapcsolatot a konzuli körzetben élő magyarsággal. Például különböző kulturális események szervezésén, valamint az interneten keresztül.
Úgy gondolom, hogy New York talán a világ egyik legfontosabb helye a public diplomacy-nak, hiszen számtalan olyan szervezet dolgozik itt és személy él itt, akivel a kapcsolatot tartani nagyon fontos volt a magyar érdekek képviselete során.
Itt, New Yorkban alapvetően más a feladat, mint Wasinghtonban, mivel ebben a városban korlátozottak a kormányzati kapcsolatok, ezek szövetségi szinten alapvetően amúgy is a Nagykövetség feladatkörébe tartoznak, nekünk maximum a helyi politika marad, de nem az a lényeg. A mi feladatunk a “nem hagyományos diplomácia” körébe tartozik, ilyen például az egyetemekkel, illetve NGO szervezetekkel történő kapcsolattartás.
WBPI: Magyarországon voltak akik kifogásolták, hogy kiváló a kapcsolata a New York-i főként magyar származású zsidósággal, s különösen az ortodoxiával. Fontos ez a kapcsolat egy főkonzul számára?
Dr. K.F.: Feltétlenül. Személy szerint számtalan New Yorkban és környékén működő zsidó szervezettel sikerült találkoznom a négy esztendő alatt. Úgy érzem, hogy a második világháború óta nem volt ilyen jó, ilyen bizalommal teli ez a kapcsolatrendszer. Azt gondolom, hogy ennek az alapvető oka a kölcsönös bizalmatlanság fokozatos leküzdése volt.
Szerintem ez azért volt lehetséges, mert a háború utáni második generáció már nem hordozza azt a történelmi tehertételt, ami a szüleik, nagyszüleik generációját jellemezte. A mi generációnk már nyíltabb kapcsolatokat tud kialakítani, így sokkal könnyebben tudjuk a bizalom légkörét megteremteni.
A munkám szempontjából az is fontos körülmény volt, hogy azok a helyi, erősen ortodox zsidó közösségek, amelyekkel találkoztam, mind kifejezetten kiemelték aktív magyar identitásukat, s azt, hogy szeretnék szorosabbá tenni kapcsolatukat Magyarországgal.
A helyi ortodox szervezeteken kívül sikerült jó kapcsolatkat kialakítani a világiasabb nemzetközi zsidó szervezetekkel is. Például a Zsidó Világkongresszussal, vagy olyan New York-i székhelyű nemzetközi NGO szervezetekkel, mint az American Jewish Committee, amely világszerte páratlan lobbi erővel rendelkezik, vagy az Anti-Defamation League, melynek fő célja a gyűlöletkeltés elleni fellépés.
Mindez azért fontos public diplomacy feladat, mert New York a világ Izraelen kívül élő zsidóságának nemzetközi központja, nagyon sok szekuláris és vallásos szervezet globális központja itt található meg.
WBPI: A public diplomacy területébe belefér a gazdasági szervezetekkel, a különböző vállalkozásokkal történő kapcsolattartás is?
Dr. K.F.: Határozottan állíthatom, hogy igen. Számomra ez a terület jelentette az itteni munkám csúcsát. Amikor négy esztendeje ide érkeztem, készítettem magamnak egy, ahogyan itt nevezik, egy “to do list”-et, azaz teendők listát. Ez azt tartalmazta, hogy mit szeretnék az itteni munkámmal elérni. Ebben a listában előkelő helyen szerepelt, hogy az amerikai-magyar gazdasági kapcsolatok egyik fontos központját szerettem volna kialakítani a Főkonzulátuson. Azt gondolom, hogy a feladatlistám ezen pontja jól teljesült. A Főkonzulátuson működik a Budapest Business Club, amelyik az amerikai magyar üzletemberek találkozóhelye.
A listán szerepelt egy gazdasági kamara létrehozása is. Ez is megvalósult. 2016 májusában újjáalakult és ismét működik a legrégebbi amerikai magyar gazdasági kamara, az American Hungarian Chamber of Commerce of New York. (A szerkesztő megjegyzése: Dr Kumin Ferencet, munkája elismeréséül az AmHunCham NY tiszteletbeli tagjának választotta.) Az AmHunCham NY az információcsere biztosításával és az üzleti “házasságközvetítés” útján betölti a híd szerepét a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokban.
A listámon előkelő helyen szerepelt, hogy újból közlekedjen Budapest és New York között közvetlen repülő járat, hogy ezzel is megkönnyítsük a gazdasági élet fellendülését. Örömmel jelenthetem, hogy ez is teljesült, hiszen a LOT beindította a Budapest New York közvetlen járatát.
WBPI: A gazdaság mellett a kultúra is szerepet kapott a négy év munkájában?
Dr.K.F.: A Főkonzulátus alapvető feladatai közé tartozik a magyar kultúra terjesztése. Itt működik a Balassi Intézet, amelynek feladata kulturális események, kiállítások és más rendezvények, magyar művészek amerikai fellépéseinek szervezése.
Az elmúlt négy esztendő talán legkiemelkedőbb eseményeként a Guggenheim Múzeum Moholy-Nagy kiállítását tudnám említeni, vagy azt, hogy az idén ősszel New Yorkban vendégszerepel a Magyar Állami Operaház.
Kiemelkedő esemény volt 1956 hatvanadik évfordulójának New York-i megünneplése, amelynek keretében felavattuk a Kossuth szobor mellett az 56-os emlékművet, illetve egy sikeres fényfestéses közterületi akciót szerveztünk több napon át Brooklyn egyik felkapott kerületében.
A legutóbbi fontos esemény volt a méltatlanul elfelejtett Kossuth Zsuzsa sírjának felkutatása, emlékének felidézése. A közelmúltban a tényleges nyughelyen, egy régi New York-i templomban felállításra került Kossuth Zsuzsa síremléke és emléktáblája.
A Főkonzulátus feladatai közé tartozik az amerikai egyetemekkel, az Amerikában élő kiemelkedő személyekkel történő kapcsolatok ápolása is. Így a konzulátuson tartja összejöveteleit az USA-ban élő magyar tudósok és kutatók szervezete, a New York-i Magyar Tudományos Társaság.
WBPI: Ha egy mondattal kellene az elmúlt négy esztendőt jellemeznie hogyan fogalmazná meg azt?
Dr. K.F.: Számomra a főkonzuli munka egyrészt valódi szolgálat volt, másrészt a New York-i Főkonzulátust a négy év alatt mindvégig úgy tekintettem, mint egy találkozóhelyet, ahol mindazok párbeszédet folytathattak, akik az amerikai-magyar kapcsolatok valamennyi területét és szintjét kölcsönösen elő tudták mozdítani.
WBPI (NY)