Az MPRSZ állásfoglalása a CSR vulgarizálásáról

A Magyar Public Relations Szövetség szakmai állásfoglalásokat fogadott el. Az egyik  állásfoglalása a Szervezetek Társadalmi Felelősségvállalása – közismert nevén a CSR – témájában közli az MPRSZ álláspontját. Az állásfoglalást szerkesztőségünknek is megküldték, így azt teljes terjedelmében közöljük.

 

A MAGYAR PUBLIC RELATIONS SZÖVETSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA A CSR VULGARIZÁLÁSÁRÓL

A Magyar PR Szövetség sajnálattal tapasztalja, hogy – analóg módon a nemzetközi gyakorlatta – hazánkban is megkezdődött a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának (CSR) vulgarizálása. Egyes szervezetek a vállalati felelősségvállalást tévesen interpretálják, annak bizonyos elemeit kiragadják, és elveit az adományozás, mecenatúra és szponzoráció körére, azaz a cégek jótékonykodására és anyagi támogatásaira szűkítik le.

Ebben az értelmezésben, napjainkban a kormányok, az emberek, a fogyasztók, és még a média is mind gyakrabban elsősorban a legkülönfélébb társadalmi problémák enyhítésére, vagy egyenesen megszüntetésére szánt adományokat, vállalásokat és pénzt várnak el a vállalkozóktól.

Ez elfogadhatatlan!

A vállalati, vállalkozói Társadalmi Felelősségvállalás (CSR, CR) a társadalmi és környezeti fenntarthatóság egyik – a vállalati szektor részéről megvalósuló – szintje, amely kiegészíti az egyéni és kormányzati felelősségvállalást.

E felelősség tartalma – elméleti megközelítésben – az alaptevékenységtől a felelős testületi állampolgárságig (Good Corporate Citizenship, vagy Responsible Corporate Citizenship) terjed:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha ezt csupán a piramis csúcsára, azaz az adományozás, mecenatúra és szponzoráció körére szűkítjük, akkor pont a lényeg sérül. A CSR vulgarizálásának megfékezése az MPRSZ szerint a kommunikációs szakma és a szervezeti menedzsmentben érintett szakterületek közös érdeke. Az MPRSZ határozottan leszögezi, a vállalkozók felelőssége elsősorban és elsődlegesen a gazdasági tevékenységükben keresendő és értékelendő!

Az MPRSZ mindezek alapján határozottan elítéli a CSR ilyen irányú félreinterpretálását, és ezért az alábbi fogalomértelmezést és állásfoglalást teszi:

Az Európai Unió 2002-ben a CSR témában kiadott Zöld Könyve (Corporate Social Responsibility, A business contribution to Sustainable Development, European Communities, 2002. ) a következőképpen fogalmaz: „A CSR egy olyan koncepció, mellyel a vállalatok önkéntes alapon társadalmi és környezetvédelmi szempontokat építenek be üzleti tevékenységükbe és az érdekgazdákkal folytatott kölcsönös kapcsolataikba”.

E megközelítéssel összhangban a CSR tehát egy olyan szemlélet és vállalatirányítási mód, amelynek során a vállalat vagy intézmény a napi működésében – jó testületi állampolgár magatartást tanúsítva  – a gazdasági szempontok mellett a társadalmi és környezetvédelmi szempontokat is folyamatosan figyelembe veszi és minden egyes tevékenységében úgy jár el, hogy az érdekgazdáival szemben etikus, jogkövető, következetes és tisztességes legyen.

A CSR belső dimenziói:
A vállalatokon belül a társadalmilag felelős gyakorlat elsősorban a munkavállalókat érinti, és olyan
kérdésekre vonatkozik, mint

  • a humán tőkébe való beruházás,
  • a baleset- és munkavédelem,
  • a változások kezelése,

míg a környezetileg felelős gyakorlat leginkább a termékek gyártása során felhasznált természeti
erőforrások kezelésére vonatkozik.


A CSR külső dimenziói:

A vállalatok társadalmi felelőssége kiterjed a vállalat kapuin túlra is, további érdekgazdákat is érint:

  • üzleti partnereket és beszállítókat,
  • fogyasztókat, intézményeket,
  • a helyi közösségek képviselőit,
  • a környezetet védő civil szervezeteket.

A CSR kategóriájába tartoznak az olyan társadalmi szempontok, mint az esélyegyenlőség, a munka és magánélet egyensúlyának megteremtése, a jogkövető és korrekt üzleti magatartás, a munkavállalók megbecsülése és a hátrányos helyzetű csoportok támogatása is stb. csakúgy, mint a zöld szempontok, a szelektív hulladékgyűjtéstől a CO2 kibocsátás csökkentésén át a harmonikus természetes és épített környezet védelméig.

A CSR tehát nem egyenlő az adományozással és nem egyenlő a mecenatúrával, s bár e két terület részét képezi a vállalati felelősségvállalásnak, hiba volna a felelős vállalati működést csupán így értelmezni. Hiszen az elvet ilyen módon leszűkítve nemcsak a példamutató vállalatok érdemeit kisebbítnénk, hanem torz képet mutatnánk mind a CSR-rel még csak ismerkedő vállalkozások, mind a kormányzati szféra számára, amelynek kötelessége és szándéka is a vállalati jogkövető és etikus magatartás elősegítése.

MAGYAR PUBLIC RELATIONS SZÖVETSÉG