A CIPR International közgyűlését idén is kiegészítette egy nemzetközi újságírói kerekasztal-beszélgetéssel. A tavalyi pesszimista hangvételhez képest szó esett a közösségi médiában rejlő lehetőségekről is.
A közgyűlés kötelező részében az éves beszámolót ismertették, bemutatták a szervezet új, 3 éves stratégiáját és tisztújítást is tartottak: ismét elnöknek választották Shirley Collyers-t, a Lansons ügynökség igazgatóját, alelnöke pedig egy újabb évre Sztaniszláv András.
A panelbeszélgetést Rob Smith, az Influence magazin főszerkesztője vezette. Megkerülhetetlen téma volt a Brexit, különösen, hogy a kerekasztalban ült Chris Wilkins, a Miniszterelnöki Hivatal korábbi kommunikációs stratégája, valamint két külföldi újságíró is. Érdekes tudósítani az ilyen, nemzetközi vonatkozású hírekről is, mert külföldi újságíróként egyértelműen látszik, melyik szekértábor mennyire veszi komolyan a kommunikációt – emelte ki Pablo Guimon, az ElPais tudósítója. A katalán népszavazási folyamattal összehasonlítva elmondta: amíg Barcelona és a függetlenedést pártoló személyek, szervezetek folyamatosan tájékoztattak, elérhetők voltak és kiemelten figyeltek a külföldi tudósítókra, addig a madridi központi kormányzat sokszor napokon, heteken keresztül sem volt képes megszólalót adni a médiának; így nem csoda hogy a nemzetközi sajtóban sokkal kevésbé és negatívabban jelentek meg az érveik, üzeneteik. A kommunikációtól függetlenül mindkét ország megítélése sokat romlott a szavazások hatására: a Brexit egyértelmű bizonyítéka volt az egyik részről sem átgondolt kampánynak, a manipulációnak és rámutatott a modernkori kommunikáció összes veszélyére. Mindkét külföldi tudósító szerint romlott az Egyesült Királyság megítélése a Brexit kapcsán (ugyanakkor például Franciaországban van olyan vélemény, hogy “jobb végre megszabadulni az állandóan renitens angoloktól” és a kilépés után újra erőt vehet az európai fejlődés), de Amandine Alexandre rávilágított, hogy a fiatal korosztály (egyetemen tanulók, pályakezdők) számára teljesen lényegtelen kérdés, ők már ennyire nem gondolkodnak határokban és nem foglalkoznak “politikával”.
A közösségi média hagyományos sajtóra gyakorolt hatásáról árnyaltabban beszéltek a beszélgetőpartnerek: abban teljes volt az egyetértés, hogy a tartalmak kontrolljának hiánya, az echo-chamber, a jó- és rosszindulatú robotok káros folyamatokat indítottak el. Mégis, még a BBC-nél is folyamatosan figyelik a közösségi médiát, hiszen ma már nem lehet olyan tudósítói hálózatot fenntartani, ami minden fontos eseménynél jelen van: a híreket sokszor még ők is twitterről, facebookról veszik és azon kezdenek dolgozni az újságírók – mesélte el Eleanor Lawrie, a BBC online újságírója. Amandine Alexandre, szabadúszó francia újságíró viszont fontos jelenségnek tartja, hogy egyre inkább megjelennek az előfizetői modellben működő médiatermékek, hiszen az emberek is kezdik értékelni az újságírók és szerkesztők hozzáadott értékét, az adatok és tények ellenőrzését. Azonos állásponton voltak a panel tagjai abban is, hogy a facebook, twitter, google előbb-utóbb nem kerülheti meg, hogy a médiatörvények rájuk is vonatkozzanak: az nem működik, hogy miközben hírforrásként pozícionálják magukat (és a fejlesztéseik is szinte mind erre koncentrálnak), eközben egyáltalán semmilyen felelősséget ne vállaljanak a felületükön megjelenő tartalmakért.
Az Egyesült Királyságban egyre inkább “hot topic” a nemek közötti egyenlőség, így a hallgatóság többször is visszatért erre a témára. Sajnos egyértelműen látszik a fizetésekben, de a vezetői pozíciókban is, hogy a média is férfiak által dominált. Kevés az a közéleti sajtótermék, ahol nők a vezetők, ami azért is elszomorító, mert az olvasók, a célközönség több mint fele nő: hogy lehet, hogy mégis kizárólag férfiak döntenek a témákról és a feldolgozás módjáról – hívta fel a figyelmet a francia újságírónő.